Keleten is akadhatunk kriptidek nyomára. Most teljesen keletre vesszük az irányt, s a japán kriptidekkel ismerkedünk meg. Elsőként ki mást tettem volna be, mint a jeti Japán megfelelőjét, a Hibagont. Róla fog szólni a cikk.
Az állat, mint említettem a nagyláb keleti rokona. Egy humanoidól beszélünk, bár méreteit tekintve kisebb, mint más majomember kriptidek. Az eddigi szemtanúk beszámolói szerint 1,5-1,6 m magas, viszont elég erős testalkatú, s páran 75, vagy akár 80 kg-osra becsülik. Szőre sötétbarna vagy fekete, fehér folttal a hasi oldalon.
Ezek a színek egy örvös medve bundájához hasonlítanak. Arcát kirívóan furcsának írják le. A fej formája, mint egy fordított háromszög, orcái laposak, pisze orra van, szemei magasan ülnek, s nagyon is emberiek. Sokan a fejet aránytalanul nagynak írják le a tömzsi testhez viszonyítva. Nem csak méretében tér el a nagylábútól. Egyesek a mozgását sokkal inkább egy állatéhoz hasonlítják, mint egy emberéhez. Sokszor úgy írják körül, mint egy gorilláé, s gyakran ugrál, mint egy majom. Páran azt alítják, hogy négykézláb gyorsabban mozog. Az állatot számos történetben bűz kíséri. Ez általában minden hasonló majomszerű kriptidnél így van. Erre logikus magyarázat lehet, a gorilláknál megfigyelt viselkedés. A hímek összecsapásánál, az alulmaradt példány menekülés közben egy mirigy segítségével kellemetlen szagot bocsájt ki, ami elriasztja az esetlegesen őt követő, ellenséges hímet. Talán a nagylábú, s ezek szerint a hibagon is így tesz, hogy elriassza az embert. Elvégre miért akarna összetűzésbe bonyolódni egy rivális fajjal?
Az első megfigyelés 1970. július 20-án történt a Mt. Hiba közelében. Egy majomszerű lényt láttak sétálni egy kisebb erdős területen. Három nappal később egy vidéki város, Sajo közelében egy rizsföld mellett véltek látni egy szőrös humanoidot, amint az nyugodtan végigsétál a termőföld mellett. Ez évben összesen 12 észlelés történt Japán déli féltekén. Ezek túlnyomó többsége a Mt. Hiba hegy körül lett feljegyezve. 1971-72 és 73 nyarán, a vadászidényre jóval többen látogattak el. A vadászok elzavarhatták búvóhelyéről a lényt, mivel a három év nyarán a hegy körül számos észlelést jelentettek. A puskadörrenések zaja valószínűleg elriasztotta a hibagont eddigi élőhelyéről, a hegy magasabb területeiről.
1974-ben, augusztus 15-én egy biciklista állítólag lencsevégre kapott egy hibagont, amint egy datolyafa mellett sétál. A kép minősége nem túl jó, épp csak egy emberforma paca vehető ki rajta, így hitelessége is kérdéses. A közelben 20 centiméteres lábnyomokat találtak (érdekesség: ez európai számozás szerint 35-ös lábméretet jelent). Eztán szünet következett be a hibagon észleléseket tekintve, egészen 1980-ig. Ekkor egy szaporán lépkedő, valószínűleg menekülő egyedet láthattak, egy folyón átkelve, Yamano város közelében. Ennek az állatnak kivehető fehér foltjai voltak, s hasi oldala is fehér volt. 1981-ben ugyanezen a területen látták, valószínűleg ugyanezt a példányt. Ám talán a legbizarrabb jelentés 1982-ből származik. Yamano városától mintegy 30 km-re-nyugatra vélték látni a kreatúrát. A szemtanúk ebben a beszámolóban nagyobbnak, 2 m-esnek írták le a lényt, sötét bunda fedte, valamint teljesen felegyenesedve járt. Azonban ami még érdekesebb, hogy egy baltaszerű valamit cipelt a kezében. Véleményem szerint ez egy emberi alak távolban elmosódott képe volt, de ki tudja... Ezzel az utolsó észleléssel a bejelentések befejeződtek. Eztán csak kevés számú érkezett, s a legenda egészen a 2000-es évekig homályba burkolózott.A beszámolók bár megfogyatkoztak, a hibagon a médiában folytatta karrierjét. A lény feltűnt a 2005-ben publikált filmben, amit Takayoshi Watanabe rendezett, s címe: „Kedves Hinagon (nem hibagon)” volt. Az állat szerepelt a „Szombaték titkos világa” című rajzfilmsorozatban, amelyet a Cartoon Network sugároz. Ebben felnagyítják méreteit, s kék színben pompázik. Ám, de térjünk vissza a való élethez, s próbáljuk megmagyarázni, mi is lehet a hibagon. Természetesen, mint mindenhol itt is benne van a pakliban, hogy egy máig fennmaradt emberelőd leszármazottja a szóban forgó kriptid. A lény leírása a paranthropusra hasonlít leginkább. Ez egy szőrös, majomszerű kb.: 1,5 méter magas élőlény. Ám az említett majomember Afrikában élt és semmi köze a Japán szigetekhez. Azonban bármi megtörténhet, s lehet, hogy Ázsia fele is éltek efféle szerzetek.
Nézzünk egy másik gyanúsítottat. Japánban igazán nagy testű állat nem nagyon veti meg a lábát. Ám van egy, amely kedveli a hegységeket, fekete-fehér foltos, nagyjából 1,4-1,9 m-es, s a Himalájától egészen Japánig elterjedt. Már említettem a cikkben, úgyhogy gondolom sokan kitalálták, hogy ez az örvös medve. A beszámolók említik, hogy az állat négykézláb is mozog, ahogyan az örvös medve is, ezen felül két lábra is tud ágaskodni, s a maci erre is képes. Tömzsi a testalkata, színe sötét, hasi oldala fehér, s foltos. Az örvös medve tulajdonképpen a foltjairól kapta az „örvös” nevet, s testalkata is mackós (mivel medve). Teljesen beleillik a képbe. Valóban ő keltette volna életre a hibagon legendát, s eztán már szinte minden medvét majomnak néztek? Nos, az emberi fantázia elképesztő dolgokat képes művelni, azonban fel kell tennünk a kérdést: Vajon mi össze tudnánk-e téveszteni egy örvös medvét egy nagylábúval? Ha, a válasz nem, akkor elképzelhető, hogy valóban egy ismeretlen lény járkál a Mount Hiba lábánál, ám jelenleg erre még nincs bizonyítéka az emberiségnek.
