Ahogy ígértem, nem hagyjuk nyugton a Japán kriptideket. A cikkben két szárazföldi lénnyel ismerkedhetünk meg, akik állítólag Japánban élnek. Mindkettejük kígyószerű, s legalább olyan érdekesek, mint a hibagon. Lássuk a szörnyeket!
A Tsuchinoko
Első indulónk nem is nevezhető szörnyetegnek. A neve Tsuchinoko. A beszámolók úgy írják le, mint egy vastag zömök testalkatú kígyót. Színe mindig sötét, barna, vagy fekete, bőre sikamlós, s farka helyén egy méregtövis mered. Mérete 30-80 cm. Hokkaido és Okinawan szigeteken vélik legtöbbször látni. Egyesek a hangját, vinnyogó zajként azonosítják. Mások azt állítják csökevényes mellső végtagjaival hatalmas ugrásokra képes. Az első feljegyzések a lényről, a 7. században íródtak, mégpedig Japán legősibb krónikájába, a Kojiki-be.
Ebben legendák szólnak arról, hogy a tsuchinoko képes beszélni, hazugságokat mesél az embereknek, s kedveli az alkoholt. A szkeptikusok bizton állítják, hogy csupán egy közönséges kígyófajt, vagy egy egzotikus házi kedvencet néznek a szemtanúk mitikus lénynek. A skink kedvelt terráriumi állatka Japánban, s meglepően hasonló egy tsuchinokohoz. A másik erős indok, miszerint a lény nem létezik, hogy a beszámolók száma kevés, s egyik sem túl meggyőző. Ráadásul nagyrészük a múlt századokból maradt fenn, így az is lehet, hogy már kihalt a keresett furcsaság. Ennek ellenére még ma is hírnévnek örvend, sőt, 2008. június 8-án versenyt rendeztek japánban: „Ki fogja el először a tsuchinokot?” címmel. A bőkezű szervezők 100 millió jent (kb. 250 millió Ft) ajánlottak a szerencsés megtalálónak. A lény természetesen nem lett meg, így titkai máig megoldatlanok.A Mount Tsurugi óriáskígyója
A másik kígyófajzatunk a Mount Tsurugi hegy óriáskígyója. A hegy Japán második legmagasabb domborulata. Sok legenda terjeng róla, többek közt miszerint ez egy ember alkotta földpiramis, vagy, hogy itt van elrejtve Salamon király kincse. Néhányan úgy tartják, hogy egy óriáskígyó is él errefelé, s Salamon király legendája is egy kígyó által megszemélyesített őrt említ. Talán furcsán hangzik, ám vannak rá bizonyítékok is.
1973. május 26-án a hegyen erdei munkások dolgoztak. Egyikük észrevett egy kígyót a fák közt, s odahívta a többieket. Az állat óriási volt. A leírások szerint olyan vastag volt, mint egy telefonpózna, s 33 láb, azaz 10 méter hosszúságot ért el. Nagy, keménynek tűnő feketén csillogó pikkelyei voltak, s mély sziszegő hangot hallatott. Még abban a hónapban utánaeredtek, egy kisebb szabású expedíció során. Bár az állatra nem leltek rá, de találtak egy 40 cm átmérőjű nyomot, amelyet követve kilapított bokrokra leltek. Döntő bizonyíték lehet azonban a helyi múzeum tulajdonában lévő koponya, amely állítólagosan az óriáskígyóhoz tartozik. A szkeptikusok azonban úgy vélik, hogy ez egy cápa állkapcsából összetákolt hamisítvány, ám nagyobb vizsgálatnak még nem vetették alá. Bármi is csúszkál odakint, léte a mai napig kérdéses maradt.
